A kerékpárral képzett 3 kontaktpontunk (cipő, nyereg, kormány) közül a lábfejnél próbálkozunk a legnagyobb reformintézkedéssel  az emberi  test működése szempontjából. Az alsó végtagjainkat járásra, futásra használjuk általában. A lábfejnek ebben meghatározó szerepe van. A lépés érkezésekor a lábfej csillapítja a feljebb lévő izületekre jutó terhelést, elrugaszkodáskor pedig a lábfej dinamikus munkája által visszanyerjük a lépés mozgási energiáját. A lábfej lépés során egy energia tározó puffer. Ezt a funkcióját kell átalakítanunk, egyszerűen szólva elvennük, hiszen a kerékpáron ebből a fantasztikus dinamikus munkából semmire nincs szükség. A kerékpáros lábfejnek erőt kell közvetítenie a hajtásba. Ezt a leghatékonyabban statikus módon, mozgás nélkül tudja megtenni. Most nem kanyarodunk el különböző kerékpáros hitvallások kiértékelésébe, mely szerint kell, vagy éppen nem kell a bokának mozognia a körbehajtás során. Egyelőre maradunk alacsonyabb szinten: mit kell tudnia a cipőnek, mi történik a talpunkkal a cipőben.

 A lábfej járásnál szükséges dinamikus funkciója és a kerékpáros statikus funkciója közötti különbséget 2 irányból is érdemes megvizsgálni:

• egyrészt fontos, hogyan tudunk áttérni megfelelő cipővel a járásról a kerékpározásra; a lábfej dinamikus munkáját kell minimalizálnunk, hiszen ez energiát nyel el, amit a lépés során vissza tudunk nyerni, de pedálozás során nem, mert nem létezik az elrugaszkodó fázis
• másrészt izgalmas, hogy az áttérés milyen jelentőséggel bír a feljebb lévő izületek (térd, csípő) működésére, mert nem csak a lábfejtől, de az egész lábtól más működést várunk kerékpározás esetén.
• A lábfej 26 darab kisebb-nagyobb csontból épül fel. Bár az emberek a lábukkal fogni nem képesek, a mi lábfejünk is hasonlóan precíz műszer, mint a kezünk. A lábfej első részén a láblözépcsontok és a lábujjpercek találkozása az 5 „metatarsal” pont. Az 1. metatarsal pont a nagylábujjé, az 5. a kislábujjé. A metatarsal pontok alkotta vonal legtöbb esetben nem merőleges a bokára, ez a keresztboltozat. Már itt dolgozik a lábfej járás során, elkezdődik a dinamikus munka: általában a kislábujj pontja érkezik először a talajra, végül a nagylábujj, továbblépéskor ellenkezőleg.  A következő szakasz a lábfej hosszboltozata, mely szintén sokat dolgozik a lépés érkezése és elrugaszkodása során. Természetesen járás közben a boka is mozog, de a kerékpáros cipőnek nem feladata ennek a mozgásnak a „letiltása”.  A kerékpáros cipő nagyon régóta törekszik a merev talp kialakítása révén a fent sorolt mozgásokat megfogni, így a  hajtásveszteséget csökkenteni  és a hatékonyságot növelni. A merev cipőtalp nagyon is kell, erre az alapra lehet jól építkezni, de önmagában még kevés. A mozgás ugyanis a cipőn belül is létrejöhet. Kellő mértékű hosszboltozat emeléssel és keresztboltozati ékeléssel tudunk cipőn belül igazodni a talp vonalához. Igy már eljuthatunk a kívánt kerékpáros lábfejhez, ami nem csinál semmit, csak erőt ad át.

A kellően merev cipő a hozzánk passzoló talpbetéttel nagy segítség a boka stabilizálásában.

Stabilítás híján hasonló történik a lábunkkal a kerékpáron, mint járás közben. A boltozatok kilapulnak, a boka beesik a pedál lenyomása közben.

Járás, futás közben a lábfej kereszt irányban is kiterül a terhelés hatására. Ha körberajzoljuk a terheletlen és a testsúllyal terhelt lábfejünket, azt látjuk, hogy sokkal szélesebb lenyomatot kapunk a terhelt állapotban. Főleg a lábfej első részén, a metatarzális vonalban van különbség.  Ez a kiterülés együtt jár a lábfej boltozatok kilapulásával.  A futócipő felső részének tervezésekor fontos figyelembe venni ezt a változást is. A kihívás, hogy a felső rész egyszerre tartást is adjon (ne csúszkáljon a lábfej a cipőben), és mellette engedje a lábfej szétterülését. Ezzel szemben a kerékpáros cipőnek nem csak a talpa merev, de a felső része is határozottabb szerkezetű, mint a futócipő esetében.  Ezzel a kialakítással kényelmes  és persze hatékony a pedálozás, illetve kényelmes is az első panasz megjelenéséig.  A merevebb felső rész nem engedi a lábfej szétterülését. Így a kerékpáros cipő  minden egyes pedál lenyomáskor kereszt irányban összenyomja a lábfejünket. Az egymásnak feszülő lábujj csontok az idegeknek is nagy irritációt jelentenek. A hatást szintén akkor tudjuk csökkenteni, ha a boltozatok mozgását a talpunk vonalához illeszkedő kialakítással minimalizáljuk. Valamennyi szétterülés is ez történik. Ha ez még mindig panaszt tud okozni (zsibbadás, égető érzés), nagyon jól működhet , ha a lábujjak nem pont egy vonalban helyezkednek el a kerékpáros cipőben. Így a kereszt irányú nyomás nem tudja oly mértékben egymásnak préselni a csontokat. A közöttük elfutó idegek is kevesebb stresszt kapnak. 

Ilyen szempontból is fontos a boltozatok alátámasztása

• Azért is fontos a lábfej esetén a teljes áttérés a járásból a kerékpározásra , mert azáltal, hogy a nyeregbe ültünk, már megváltoztattuk az alsó végtag mozgásának peremfeltételeit. A kerékpáron a nyereggel megtámasztjuk a medencét, ami egyébként szabadon úszik a levegőben. A járás, futás elemzésekor a lábfej mozgása a teljes mozgássornak csak egy része, a mozdulat végigfut a térdizületen keresztül a csípőig, sőt tovább. De bőven elég a medencéig beszélni róla. A boka mobil izület, teljes szabadságfoka van, körbe tudjuk forgatni a lábfejünket, mint a csuklónál a kézfejünket. A térd fix izület, ami annyit jelent, hogy 1 szabadságfoka van: térdhajlítás-nyújás. A csípő megint teljesen mobil izület. Az emberi test izületei  így épülnek fel váltakozva mindenhol. Ez segít abban, hogy a testünk alkotta rendszer kellően stabil legyen túlbonyolított izomműködés nélkül, mégis minden kívánt mozdulatra képesek legyünk. Így viszont egy fix izület egyik oldalán a mobil izülettől kikényszerített mozgást le kell követnünk a fix izület tulsó oldalán lévő mobil izületnél, hogy magában a fix izületben ne keletkezzen káros feszültség a mozdulat során. Egyszerű példára átültetve: így kényszerítheti földre a küzdősportban valaki az ellenfelét a kézfej kitekerésével. Visszatérve a kerékpározásra: ha a nyeregbe ülve lekorlátoztuk a medence mozgását, akkor korlátozni kell a lábfej mozgását is, hogy a térdizületben ne keletkezzen káros feszültség. Ha a lábfej boltozatait hagyjuk kilapulni a pedál lenyomásakor, miközben a medencét megfogtuk, az a térd belső oldalán tud feszülő érzést okozni. Nagy ismétlésszám esetén ez komoly problémát okozhat.

A metatarsális vonal általában dől a bokához képest. Ez adja a keresztboltozatot.

  Sajnos nem csak izületi, de izomműködés szempontjából is érdemes kitérni a végtagok mozgására. Itt is elővennék egy példát: baleset után van, hogy „újra kell tanulni” a járást, beszédet és minden apró mozdulatot. Kiesik a program, de ha az izületek és az idegrendszer működik, szinte minden mozgás újra programozható. Erre épül a gyógytornászok munkájának egyik fele. Hogy a mozdulataink  határozottak, erőteljesek és stabilak legyenek, rengeteg izomcsoport dolgozik. Kár lenne azt gondolnunk, hogy ezt mind tudatosan irányítjuk. Ez a központ a gerincvelőben van. A programot itt lehet létrehozni, vagy módosítani. Megint csak belenyúlunk ebbe a programba, amint nyeregbe ültünk. A járásra kialakított rendszert lekorlátoztuk a medencénél. A járásnál a lábfejtől rengeteg információ érkezik a felelős központba. Ez segít talpon maradnunk ha túrázunk durva köveken, csúszós anyagon. A legjobb, ha kerékpározás közben ezt az információsereget letiltjuk, nem indítjuk el a lábfejtől, mert a központ téves programot fog alkalmazni: a járásét. Pedig a kerékpáros cipőben nem kell talpon maradnunk, új mechanuzmust érdemes felépíteni a kerékpározásét. A kerékpáros kiegészítő edzéseknek ma már ez is fontos része. Bizony a hajtásnál szükséges stabilításnak nem csak a cipőn múlik, hanem a kerékpároson is, de ez egy másik témakör.

A fentieket összefoglalva elmondható, hogy nagyon jó a merev cipő kerékpározáshoz, de ezt a stabil erőátadást, amit kívülről látunk, a cipőn belül is biztosítani kell. Rossz cipővel, illetve rossz támogatással hajtani olyan, mintha egy elavult ékes hajtóművet taposnánk. Nem csak a hatékonyságba szól bele a cipő kialakítása, hanem komoly panaszt is okozhat az itt fellelhető hiányosság. A stabil, de magas hosszboltozatú, erős keresztboltozati dőléssel rendelkező lábfej a cipőn belül minden egyes pedál lenyomáskor az 5. metatarsális pontnál adja át az erőt a cipő talpának. A stabilitás miatt ez a túlterhelt pont meg is marad végig a pedál lenyomása közben.  A kislábujjtól elindulhat az égető érzés, a lábfej zsibbadása a kerékpáros cipőben. Ha a lábfej nem ennyire stabil, a probléma feljebb kúszik a térdizülethez, a térd belső oldala panaszkodhat.

 Bikefit eszközök a cipőben:

A leghatékonyabb és panasz-, esetleg sérülésmentes eredmény érdekében a cipő talpát a kerékpáros talpához kell igazítani.

Talpbetéttel a hosszboltozat magasságát követhetjük le. A boltozat alátámasztása első alkalommal fura érzés tud lenni.  Annál inkább így van, minél kevésbé stabil a lábfej. Ilyenkor az emelés nem csak kitölti a boltozat alatti teret, hanem már korrigálja is az instabil állapotot. A földön állva lehet fura érzés a megfelelő hosszboltozat megtámasztás is, a talpbetétnek a kerékpáron kell jól működnie. Kb. 15 perc megszokott intenzitású kerékpározás után meg kell feledkezzünk az első különös benyomásról, és teljesen természetes érzetet kell adjon a hosszboltozat alátámasztása. Ha 15 perc után is azt érezzük, mintha a talpunk közepe alatt egy teniszlabda lenne a pedál helyén, akkor valószínű, hogy túlzott mértékű a hosszboltozat alátámasztás. Ma már egyes cipőkhöz jár több magasságú hosszboltozati támasz (alacsony, közepes, magas) amit tépőzáras módon lehet cserélni a talpbetéten. Ezek általában óvatosak (nem túl magasak), de ez nem feltétlenül baj. Túlemelt boltozattal senki nem tud jól pedálozni, és nem is szabad! A Specialized részéről létezik konfekció kialakítás. Az esetek döntő többségében ez kitűnő megoldás egyaránt funkcionalitás, ár és idő ráfordítás szempontjából is. Az egyedi talpbetét készíttetése is kiváló ötlet, a következőket azonban figyelembe kell venni. Az egyedi talpbetét  több helyet követel magának a cipőben, mint a többi: vastagabb a lábujjak alatt is. Tehát a nagyon passzos cipőkbe nem valószínű, hogy elfér. A készítés időigényes, külön alkalmat kell rá szánni, nem tud a „bikefit” része lenni. Végül fontos, hogy tapasztalt, megbízható szakember készítse, mert az emberi tényező nem zárható ki.

A talpbetét még egy fontos funkcióval bír. A lábközépcsontok alá helyezett „dudor” kiemeli a középső metatarsális pontokat a szélsőkhöz képest. Így a kerékpáros cipőben a lábfej keresztirányú összepréselése sokkal kisebb kompressziót okoz a csontok és  közöttük futó idegek számára. A metatarzális kiemelés mértéke általában a hosszboltozati megtámasztással arányos.

A keresztboltozat dőlését a cipő elejébe tett ékkel tudjuk lekövetni. Az emberek 93%-ának ez enyhe, vagy ennél erősebb mértékben „varus” dőlést mutat. Sokszor - a hosszboltozattal ellentétben - különböző a jobb és bal lábfej esetében. Ez az ék is helyet követel magának a cipőben. Ha kellemetlenséggel jár a cipő beszűkülése, akkor nem alkalmazható a kiegészítő ék. Mindezek miatt a Specialized cipőkben gyárilag van beépített „varus” dőlés. A nagylábujj a kislábujjhoz képest túl van emelve.

A lábfej támogatása esetén az ékelést mindig mérésre kell alapozni. Nem szabad rossznak gondolt térdmozgást, aszimmetriát túlékeléssel korrigálni. Csak annyit kell a cipővel elkövetni, amit a talp vonala és ide kapcsolódó panaszok megkövetelnek. Természetes „valgus” térdállás (X láb) esetén ne várjuk el a térdektől, hogy a csípő-boka vonalában mozogjanak, mert ez ellentmondana  térdizület csatlakozási szögének. Nem csak a lábfej, de izomzati működésünk is lehet nem kellően stabil. Ugyancsak a térd mozgásán vehetünk észre túlzott oldal irányú kitérést, ha a térd felett, a medencénél van stabilítási hiányosság. Ez viszont nem cipő, de nem is „bikefit” kérdés. Valamint izomzati aszimmetriát sem korrigálhatunk túlékeléssel, mert ugyancsak térdpanaszhoz vezet.

A lábboltozatoknak a hagyományos sportban van feladata. A kerékpáron érdemes lekövetni a boltozatok alakját, hogy áttérjünk a kerékpáros funkcióra.

Fontos megemlíteni, hogy a cipő használatának módja is okozhat panaszt. Ha túlságosan behúzzuk a fűzőt, vagy „boa”-t, az csökkenti  vérkeringést , mely önmagában is lábfej zsibbadást tud előidézni. Sokkal fontosabb a talp vonalának lekövetése, mellyel a pedálozás pozitív útját (pedál lenyomása) tudjuk hatékonyabbá tenni, mint a cipő rászorítása a lábfejre. Ha a cipőtalp nem igazodik hozzánk, a túlszorított cipővel tovább növeljük a legterheltebb ponton a talpnyomást.  Az idegeknek is szüksége van a megfelelő keringésre, ami szintén csökken. Így dupla ráhatással siettetjük a lábzsibbadást, az egész lábfejre kiterjedő égető érzést. El kell fogadnunk, hogy csak rövid időre, az intenzitással arányosan fog működni a túlhúzott fűző.

 A járással ellentétben kerékpározáskor a talpi boltozatok csak minimálisan változnak, így azokat teljes mértékben alá kell támasztani, hogy onnan felfelé ne legyen semmi járulékos elmozdulás, ami hosszú távon panaszokhoz vezethet.